2014. július 14.

ringat

A hétvége nagyon jól telt. Péntek este áthívtam egy barátnőmet vacsorázni a teraszunkra. Filipe ment ügyelni éjszakára, így ketten maradtunk a barátnőmmel, és hajnalig beszélgettünk egy-egy három pohár rum&coke&lime mellett. Másnap maratoni vásárlást szerveztünk. Én az a típus vagyok, aki évente négyszer megy el vásárolni, és próbál mindent beszerezni egyszerre. Listával mentem, mert volt olyan szoknyám, rövidnadrágom, nadrágom, amihez nem tudtam milyen felsőt felvenni, don´t ask. Hazavittem pár nélkülözhetetlen dolgot is, mint például a türkizkék bőr szandál, palmafás clutch vagy a fehér csipkeruha. 

Ma Almancil-ban ebédeltünk egy hamburgerezőben, ahol egyszer már jártam egy kollégámmal. Ez a hely nagyon hangulatos és tőlem csillagos ötöst kapott a New Yorker burger. A strand ma fantasztikus volt. Egy felhő sem volt az égen, csodaszépen sütött a nap. A szél kellemesen fújdogált, pont annyira, hogy el lehessen viselni az erős napsütést. Az óceán pedig lustán ringatózott. A víz hideg volt, de egy kis úszás után elkaptam a meleg áramlatokat. Felfeküdtem a víz tetejére, és hagytam, hogy ringassanak a hullámok. Ügyes voltam és nem ment a szemembe a víz. A sós vízzel még mindig nem vagyunk barátok. A parton süttettem a hasamat, olvastam a strandolós könyvemet. A strandcuccunk mindig a kocsi csomagtartójában van, így a könyv is csak a parton szokott előkerülni. Már egy éve olvasom, tavaly hozták nekem a szüleim. Szunyókáltunk is egy kicsit. Ja és tegnap megsütöttem megint az isteni joghurtos-narancsos kuglófot, és azt majszolgattuk a törölközőn sütkérezve. Mindenem homokos lett, mint mindig, de meglepő módon egyre kevésbé zavar. Az elején utáltam. Fura egyébként, hogy tényleg egy karnyújtásnyira élek attól, amiért mások utaznak, hogy nyaralhassanak egy jót. Vannak akik azt mondják, hogy olyan itt élni, mintha egész évben nyaralnának. Nem tudom, lehet velem van a baj, de nekem nem olyan. Na de majd a Balatonon! Már csak pár nap és megyünk. 

2014. július 6.

movies

Ami az időjárást illeti, az idei nyár elég lesújtó volt eddig. Ma is 22! fok van, és felhős az ég. Nem is értem. Szerettem volna egy kicsit barnulni, mire megyünk haza, de a hetekkel ezelőtt szerzett színem is kifakult. Nem baj, majd a Balatonon barnulok egy kicsit, haha. Faro-ban pedig nem sok mindent lehet csinálni a tengerpartra járáson kívül. Igazság szerint még az sem az igazi, mert a legközelebbi jó partszakaszok 25-30 percre vannak innen. Kérem vissza Portimão-t!

Így jobb híján mozizunk itthon. Mindig akarok írni a filmekről, amiket megnézünk, aztán valahogy mindig elmarad. Na de majd most!

  • Nebraska - Egy idős férfi kap egy marketinglevelet, hogy nyerhet 1 millió dollárt. Fejébe veszi, hogy személyesen megy el felvenni a nyereményt. Persze mindenki tudja, hogy ez csak egy marketingfogás, de mégis elindulnak a fiával. Egy nagy utazás kerekedik az egészből, amely során sok rejtett dologra is fény derül. A történet szomorú, cuki és szívmelengető egyszerre.
  • Perfect Sense - Nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, így ezt a filmet sem tudtam átélni igazán. Ewan McGregor-t viszont szeretem. Van benne valami vonzó és taszító egyszerre. A film egy kutatónő és egy séf találkozásáról szól egy furcsa világjárvány idején. Az emberek elveszítik az érzékeiket. Emlékeztetett egy kicsit José Saramago Nobel-díjas könyvére, a Vakságra, amit végül sosem olvastam ki. Szégyellem is magam. Nekem annyira nem jött be, de Filipének tetszett. 
  • The Broken Circle Breakdown - Miután megnéztük, azt mondta Filipe, hogy ez volt a legszomorúbb film, amit valaha látott. És valóban. Cserébe viszont gyönyörű, nagyon valóságos, és nagyon igazi. Egy fiatal párról szól, akiknek a kislánya rákos beteg lesz. Azt követhetjük nyomon, hogy milyen hatással van mindez a szerelmükre. A történet nem lineárisan pereg, így még érdekesebb. Kétség sem fér hozzá, hogy ez tetszett a legjobban a három film közül. 

holiday planning

Lélekben én már nyaralok. Az utóbbi napokban átestem valamiféle holtponton, és semmi más sem érdekel, csak az, hogy 2 hét múlva megyünk. Megvettem a gyerekeknek az ajándékok egy részét. Vizes játékok természetesen, hogy pancsolhassunk a Balatonban. Vettem két Ulickaja könyvet is, mert még sosem olvastam tőle semmit. Azt hiszem nagyon optimista voltam a két könyvvel. A gyerekek mellett szerintem kinyitni sem lesz időm őket. Pár hete rendeltem útikönyvet az Amazonon, amit sosem kaptam meg. Pénzvisszafizetést kértem, de újat rendelni már nem volt időm, így ezt is otthonra (az igazi magyar otthonomba) postáztam. Ahogyan a Crocs szandált is, ami a világ legkényelmesebb cipője. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmire "vetemedem", de pár hete egy új cipőben indultam el bulizni, és feltörte a lábamat. Egy jófej barátnőm pedig kölcsönzött nekem egy Crocs-ot. Olyan volt, mintha szivacson járnék, az egész estét átbuliztam benne. Azóta sem tudom kiverni a fejemből. Az isztambuli városnézésnek pedig elengedhetetlen kelléke lesz. 

2014. július 1.

doubt

Napok óta rosszul alszom, ami nálam mindig szorongást jelent. Emlékszem, hogy milyen nyugalommal töltött el a felismerés, amikor Londonba költöztem és egy hónap elteltével rájöttem, hogy átalszom az éjszakákat. 

Tegnap elég durva napom volt, el is fáradtam kicsit. A tútorom ma jön csak vissza. Folyamatosan jöttek a betegek, én meg elfogadtam mindenkit. Aztán csak azt vettem észre, hogy délután kettő van, én pedig még nem ettem semmit, pisilni sem voltam, és egy korty vizet sem ittam. Ennek ellenére nem várom a mai rendelést, nem várom, hogy megint a tútorommal legyek. Egyre nehezebb mosolyogni és együttérzően bólogatni neki.

Holnap pedig kezdem újra a portugál tanulást. Ennek örömére ma kedvem támadt angolul tanulni. Hiányzik az angol. Londonba kéne menni.